Igazán büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok és bármerre járok is a világban ezt nem is titkolom el. Külföldön élő régi és új ismerőseim irigyelnek is ezért, hiszen mindnyájan tisztában vannak azzal, hogy kevés olyan csodálatos ország van, mint Magyarország. Tőlük függetlenül is állítom, hogy nálznk vannak a legfinomabb ételek és néphagyományunk meg sem közelíti a többi országét. Persze biztosan másképpen vélekedik erről az, aki másik országban született. Egy dolgot azonban észrevettem utazásaim során. Bármerre sodort is az élet nem indultam el üres kézzel, mindig volt csomagomban valami magyar termék. Ezek nagyon jól jöttek, hiszen bevallom, volt amikor a hungarikumnak számító és a magyar ember ételéből nem hiányzó pirospaprikának köszönhettem azt, hogy volt hol aludnom. Egy kisváros főterén üldögéltem sötétedéskor és úgy tűnt, nem lesz hol aludnom, a padon töltöm az éjszakát. Ekkor kiírtam egy táblára, hogy magyar fűszerpaprikát adok az éjszakai szállásért cserébe. Alig telt el néhány perc már volt szállásom és vacsorát is kaptam.