Vidéken születtem, ott nőttem fel és közel harminc éves koromig ott is éltem, így talán nem csoda, hogy szívem mélyén a rusztikus stílus hódolója vagyok. Számomra nagyon hiányzik az a légkör, így megpróbálok legalább részleteket becsempészni belőle városi életembe. Első lépésként már az albérlet kiválasztásánál odafigyeltem arra, hogy rusztikus konyhabútor legyen a konyhába, hiszen ez számomra a nagy főzéseket, közös sütéseket, családi összejöveteleket és baráti beszélgetéseket juttatja eszembe, melyek kivétel nélkül ez abrosszal letakart hosszú asztal mellett zajlottak. Az egyszerű, funkcionális és falusi stílust képviselő, szép megmunkálású faanyagok egyszerűsége bevallom hiányzik életemből annak ellenére is, hogy álmaim lakását és benne az álomkonyhát is megtaláltam. Van tehát rusztikus konyhabútorom, ám az meg sem közelíti a szüleim házában lévő apácarácsos ajtókkal, díszkorlátokkal és mintás porcelángombos fogantyúkkal készült konyhabútort, melynek polcain élénken él még emlékezetemben milyen antik hatású fűszertartók voltak.