Lassan elérkezünk a naphoz, melyen kislányunk elbúcsúzik az általános iskolától, lezárva ezzel gyermekkorát és megkezdve majd külön életét egy kollégiumi szobában. Feleségem már most bele van ebbe betegedve, bár én biztatom,í hogy nem Bianka az első és nem is az utolsó, aki kollégiumba költözik majd tizenöt évesen. Édesanyja persze teljesen másképpen látja, így van egy olyan érzésem, hogy a ballagási bankettről és az ajándékról is nekem kell majd gondoskodnom. Abban már megegyeztünk Biankával, hogy nem csinálunk nagy felhajtást, inkább elutazunk a tengerpartra kikapcsolódni a középiskola előtt. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem fogja az iskolából hazaérve terített asztal várni és nem kap majd valami apró ajándékot. Tervem szerint ugyanis vásárolunk neki valami maradandót. Találtam például egy kerámia müzlis tálat, melyhez ugyanolyan mintás bögre tartozik. Erre biztosan szüksége lesz a kollégiumba is. Édesanyja szerint válasszunk hozzá egy kerámia vázát is, melybe belerakhatja majd a már megrendelt kézműves papírvirág csokrot.